4. Rész Új tanár

Emma

A Roxfort bejárata előtt állok, vállamon a táskámmal. Fejemet felemelem, és az egekig érő tornyokat csodálom. A diákok kikerülnek, hosszú talárjuk, csak úgy röpültek utánuk a levegőben. Mélyen beszívom a levegőt, majd kieresztettem a számon, és megindulok befelé az épületbe. A mennyezeten ódivatú festmények voltak ráfestve, akárcsak pár évvel ezelőtt. A falon a festmények ráköszöngettek a diákokra, és nekem is köszönt pár, de nem vettem figyelembe őket. A legnagyobb torony volt a cél. Idegesített az, hogy a lépcsők ide-oda mozogtak, így nehezemre esett megtartani a hidegvérem, de amikor elértem a Professzor úrhoz felvezető sas szobrot, lenyugodtam. Beálltam a sas szárnyai közé, és az már emelkedett is felfele Dumbledore szobájába. Lábaim alatt megállt a mozgás, majd egy nem rég barnára átfestett ajtóval álltam szemben. A vas rajtad mindenfelé tekerődzött, és amikor tekintetemmel kiszúrtam az ajtón lógó kopogtatót, megszólítottam azt, majd egy „Tessék” után benyitottam. Az ajtó kinyílt előttem, és megláttam a főnixmadarát. Egyszer ez a madár mentett meg engem a könnyével, aminek gyógyító ereje van, így táskámat letettem a földre, majd óvatos mozdulatokkal felé lépkedtem. Egy éles rikácsolással felkiáltott. Megismert engem. Megsimogattam kicsin kis bolyhos fejét, de ekkor Ő felgyulladt. Dumbledore ekkor jelent meg a lépcső tetején.
- Ugyan! Ne aggodalmaskodj. Majd visszanő a hamvából. – mondta, miközben lépcsőről lépcsőre lépkedett, majd amikor leért, a madár hamvához ment, és egy kis főnix kidugta a fejét a hamuból. – Ki vagy te? – kérdezte tőlem.
- Emma Wood. – válaszoltam, de közben a madarat vizsgáltam. – A tanári állásra szeretnék jelentkezni.
- És milyen tantárgyat szeretne tanítani?
- Fekete mágia tantárgyat, és természetesen annak a kivédését. – néztem most már a vén szatyorra. Szemüvegét megigazította, majd az asztalról magához vett egy könyvet, és azt kezdte el lapozgatni.
- Volt bármilyen elítéltsége? Esetleg szed valamilyen káros bájitalt? – nézett rám a szemüvege mögül.
- Nem uram. Teljesen tiszta vagyok. – hazudtam. Elítéltségem már volt nem is egy, de nem kell neki arról tudnia. Elég, hogyha később derül ki.
- Akkor… köszöntjük önt a Roxfort boszorkány-és varázslóképző szakiskolában. – nyújtotta felém a kezét. Tenyeremet belehelyeztem az övébe, és a levegőben megráztuk kétszer a kezünket.  – Ó! Milyen feledékeny is vagyok! Megnézhetném a tanárengedélyi papírját? Csak a biztonság kedvéért. – mosolygott rám. Oh, hogy az a… basszus erre, hogy nem gondoltam?
- Természetesen, xsak előveszem a táskámból. – feleltem, majd elfordultam, és a táskámhoz mentem. Erodio Oktupusz!  Mondtam el magamban a varázsigét, majd a táskám legelejében megjelent ez a kis papirka. Előhúztam onnan, majd visszafordultam a vénszatyorhoz, mire ő megint rám mosolygott. Tuti, hogy protkója van!  
- Ez rendben van. Akkor megkérném, hogy csatlakozzon hozzánk most az első vacsoránknál. – mondta, és én rábólintottam. Miután távoztam a Professzor úr szobájából, fölkerestem az enyémet a második emeleten. Az összes tanár szobája itt helyezkedik el. Épp a folyosón mentem, és majdnem a szobámhoz értem, amikor egy hölgy hang szólalt fel a hátam mögül.
- Elnézést kisasszony, de maga ide nem jöhet fel. Ez itt a tanári emelet. – mondta, és amikor szembe kerültem vele, egyből felismertem, hogy ki is ez. Minerva McGalagony.
- Tudom hölgyem. Épp most jöttem a Professzor úr szobájából, mert én is tanár leszek ebben az intézményben holnaptól fogva. – mosolyogtam rá bájosan. *Na haladjunk már, mert bepisilek!* morogtam magamban. Hirtelen egy kis résnyire kinyitotta a száját meglepődöttségében. Szemei a kétszeresére nőttek, és homlokát összeráncolta.
- De hát maga túl fiatal. – rázta meg a fejét.
- Higgye el asszonyom. Megvan a megfelelő képzésem. – vigyorogtam rá, de inkább nevezném én ezt vicsorításnak, mint sem vigyorgásnak. Kinyitottam az a szobámnak az ajtaját, és előttem, egy zöldre befestett fal jelent meg, az ajtóval szemben egy nagy ablak, amin ha kinéztem a kviddicspálya volt látható. Én is játszottam egy évig a mardekár csapatában, hiszen mardekáros voltam. Én hajtóként foglaltam el a szerepemet a csapatban. Sokszor féltem, hogy miattam veszítenénk el a meccset, de a félelem mind’ csak illúzió volt. Az ablakkal párhuzamosan helyezkedett el az ágyam, ami szépen be volt vetve, és csak arra várt, hogy valaki használatba vegye. Táskámat letettem a földre, majd abból elővettem a fekete földig érő ruhámat, amit a vacsorára akarok felvenni. Leültem az ágyamra, majd csettintettem egyet a levegőben, és át is voltam öltözve. Hajamat kiengedve hagytam, majd egy magasított sarkú cipőt húztam a lábamra. Belenéztem a falon lógó tükörbe, de mintha valaki mögöttem állt volna, olyan érzésem volt. Nevezhetném ezt paranoiának is, de ebben az iskolában minden előfordulhat. Egy hangos csengőszó jelezte, hogy a diákok indulhatnak a nagyterembe, és elfoglalhatják megfelelő helyüket az asztaloknál. Én is megindultam, és amikor végre leértem az első emeletre, a terem felé igyekeztem. Diák, már egy sem kóborolt a folyosókon, így már a tanárok sorakoztak az ajtó előtt, hogy Dumbledore felkonferálja őket. 

-Isten hozott benneteket idei tanévünk megnyitóján! Szeretnék néhány szót szólni, még mielőtt ez az ínycsiklandó lakoma megrészegít minket. – hallatszódott az ajtó mögül a Professzor úr, már évszázadok óta elhasznált hangja. Szép sorában felkonferált mindenkit, és mivel én volt a legújabb tanító, így én maradtam a legvégére. Előttem állt Perselus Piton mogorva tanár úr. Ő a bájitaltant tanította, és mint kiderült, még a mai napig is tanítja a diákoknak.  Mikor őt is felkonferálta a vén csóka, én következtem.
- Köszöntsük, iskolánk legújabb, és egyben legfiatalabb tanárát, aki a Fekete mágia tant, és annak kivédését fogja nektek, nagy lelkesedéssel, és elég komolysággal tanítani. Kérem fogadjátok nagyon nagy szeretettel, és odaadással, Miss Emma Woodot. – amikor kiejtette a nevemet, az ajtó előttem kettévált, majd megindultam azon a hosszú folyosón, ami az igazgatóúrhoz vezetett. Az összes diák szeme rám tapadt, és úgy nézték bevonulásomat. Egyre közelebb értem Albus Dumbledore-hoz, majd amikor elértem őt, megálltam előtte. Megfogta a kezemet, majd egy csókot nyomott kézfejemre. Éreztem, ahogy a kezem egyre forróbb lesz a dühtől, így egy gyors pukedli után, az egyik szabad székre ültem.
- Kedves tanári kar, és kedves diákok. Nagyon nagy lelkesedéssel tölt el az, hogy az iskola falai közt lehetünk újra mindannyian. Remélem, sikeres évet fogunk zárni majdan a hátunk mögött, akárcsak az eddigieket. Kérem a diákokat, hogy az elsősökkel legyenek nagyon odaadóak, és segítsék is őket, de ez a többi diákra is vonatkozik. Sok sikert kívánok a jó tanulmányaitokhoz, és tanáraitoknak is tihozzátok. Habár, ezt minden évben elmondom, de akik még nem ismerik a szabályt, így kénytelen vagyok megint elmondani. Minden ház pontokat gyűjt. Amelyik ház, vagy diák, az órákon, a kividdics meccsen, vagy különböző eseményeken jól szerepel, az pontot kap, és évvégén kiderül, hogy melyik ház nyer, mint például tavaly a Griffendél ház nyert.  Jó étvágyat kívánok a vacsorához. – fejezte be monológját, majd Ő is leült a tanárok közé. Mellettem Bal oldalamon Hagrid ült, amíg a jobbomon McGalagony.  A diákok úgy ültek mint régen. Négyfelé osztva. A jobboldalon ültek közvetlen a fal mellett a mardekárosok, balra mellettük a Hollóhát, és a Griffendél, majd baloldalon szintén a fal mellett a hugrabugosok. Amikor a húsból a késem segítségével levágtam egy falatot, és azt a szám elé helyeztem, megéreztem, hogy valaki engem figyel. Tekintetemmel a mardekár felé sandítottam, de amikor a griffendélesek közül kiszúrtam, azt az egyetlen egy srácot, aki a vonaton is engem pesztrált, a hátamon is felállt a szőr. Csak nézett engem, de miközben mások is beszéltek hozzá, nem figyelt rájuk. Egyedül engem figyelt…

 Ha tetszett a rész, kommentelj, iratkozz fel, pipálj, vagy egyiket se :D Jó olvasást, és jó hétvégét! Puszi: Sz.G