1 Rész. Helló régi én!

Emma

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép  hercegnő, aki egy hatalmas kastélyban élt.
- De mama! Ne ezt! Én a te történetedre vagyok kíváncsi, hogy hogyan találkoztál a papával! – csapkodott a kicsinyke kis vékony kezével a térdeire.
- Hát jól van. Szóval az úgy történt, hogy…

A Roxfort boszorkány és varázslóképző szakiskolában tanultam. Egyetlen egy dologhoz volt tehetségem, mégpedig felégetni körülöttem mindent, és mindenkit. Dumbledore professzor hamar felfedezte, hogy én bennem sötét mágia lakozik, így egy huzamosabb időre eltanácsolt az intézményből. Rossz érzés volt. Rossz érzés volt, mert gyengének tartottak. Rossz érzés volt, mert kinéztek maguknak az emberek, és bántani akartak. Rossz volt, mert egy barátom se, se cinkosom nem volt, akivel ezekről a fájdalmakról beszélhettem volna. A szüleim féltek tőlem, így kitagadtak a házból… a családból. Nagyapámmal éltem egy félévet, de aztán Ő elhunyt. Mély depresszióba estem, és a testemmel egyre szörnyűbb dolgokat műveltem. Nem voltam önmagam. Hisz’ ki ne őrülne meg, ha egyszeriben mindent elveszít maga körül? Ha már annyira kétségbe van esve, hogy önmagát marcangolja, csak azért, hogy észrevegyék? Szánalmasnak tartottam magam. Szánalmasnak, mert gyenge voltam magammal szemben! De minden megváltozott. Nappal szörnyű ember, éjjel bosszúra szomjas és éhes fenevad. Az átváltozásnál, csak a mérhetetlen fájdalomra emlékszem, majd onnantól minden elhalványul. Cikkekben tudom csak, hogy milyen borzasztó dolgokat műveltem az előző éjjel, és hogy ez mennyi-mennyi halálos áldozatot követelt. Hogy volt e lelkiismeret furdalásom? Naná, hogy nem! Sőt egyenesen élveztem! Élveztem, hogy nem engem bántanak, hanem én bánthatom a másikat. Amikor ember vagyok, a csizmámba rejtett pálcámmal védem meg magam, de este… hm…
És hogy tervezek e bosszút? Egyértelműen. Ki ne tenné? Csak azok maradnak életben, akiknek van valami céljuk az életben, mint például nekem.
Már nem egyszer elkaptak sötét, és pusztító mágia miatt, így bezártak engem az Azkabanban. Féltek tőlem az ottaniak, főleg az éjszakás énemtől. De sikerült megszöknöm, mert egy olyan hatalmú pálca van a birtoklásomban, ami a legerősebb mágiával is képes megbirkózni. 

***

Na de ennyit, hogy mi volt régen. Most épp a kedvenc kis sörözőmbe tartok, ahol különböző fogadásokból nyerek el nem kis pénzösszegeket. Valamiből nekem is meg kell élnem…
A szokásos helyemen foglalok helyet, ami a dohos, és szivar szagú épületnek a legsötétebb zugában van. Kis házi manó rabszolgák hozzák ki nekem a szokásos vajsörömet. Eredetileg én utáltam ennek az ízét, de más itt minden szar, úgyhogy maradnom kellett ennél, de mára már megszerettem. Már amennyire egy sört lehet szeretni. Az ajtó fölötti kis csengő jelezte, hogy egy újabb vendég érkezett. Cipőjét erősen verte a talajhoz, majd a bárpulthoz ment, és már egyből adták ki neki a vajsörét. érdekes, pedig meg sem szólalt. Fekete köpenyt viselt, és annak a kapucniját a fején hordta, így nem látszódott ki semmi sem az arcából, csak egy-két göndörfürt lógott ki onnan. Megérezhette, hogy őt vizsgálgatom a tekintetemmel,így felém nézett, majd poharát megemelte és biccentett egyet a fejével. Szemeimet megforgatva emeltem a poharamat a számhoz, és beleittam a vajsörömbe. Letett pár darab galleont a pultra, majd megindult az én irányomba. Megállt az asztalom előtt, majd az egyik szabadkezével levette a kapucniját a fejéről. Göndör fürtjei voltak, amit már meg tudtam állapítani az előbb látottakból. Arcán megrándultak az izmok amikor láttam, hogy legszívesebben elküldeném a fenébe.
- Leülhetek? –kérdezte.
- Amarra is van hely. – mutattam a velem ellenkező irányba. Cinikusan rám nézett, majd leült a velem szemben lévő kisszékre. – Nem hallottad, hogy mit mondtam? –kérdeztem, és éreztem, hogy a vérem kezd felforrni.
- De hallottam, de ott túl magányos lennék. – rántotta meg a vállát. Az asztalra csaptam, és felálltam, de így a szék feldőlt mögöttem. Felnézett rám, majd a zsebében kezdett el kutakodni valami után. Egy kis papirkát húzott elő onnan, majd az asztalra tette, és az ujjával rámutatott a szövegre.  – Van egy ajánlatom. – szólalt fel újra. Szemöldökömet összeráncolta kaptam fel a papírt az asztalról,  és a szememmel azonos magasságba emeltem. 

A Roszfort Boszorkány- és varázsló szakiskola új tanárokat keres.
Elítéltséggel nem rendelkezhet.
A fekete mágiákat szakszerűen kell elsajátítania, így továbbadván a diákok számára.
Minimum a huszonöt évet be kell töltenie.
A gyerekekkel és kollegatársaival tisztelettudóan kell társalognia.
Nem alkothat sem diákkal, sem tanárral barátságnál többet jelentő kapcsolatot.
Jelentkezzen Albus Dumbledore professzr úrnál, jövőhét vasárnapig.

Majd egyszeriben a papír szénné égett a kezemben.
- Szóval? Megegyeztünk? – kérdezte, majd gonosz mosolyra húzta a száját. Kezemet beleillesztettem az övébe, majd egy erős szorítással jeleztem, hogy igen.
Régi élet… helló megint. Jön Emma, és porrá zúzza a Roxfort varázsló- és boszorkány szakiskolát. 

pipáljatok, vagy iratkozzatok fel ha tetszett nektek ez a rész! Puszi: Sz.G